mellrákkicsitmásképp

2016\12\24

Boldog Karácsonyt...

hala-oraja.jpgRég írtam, gondoltam itt az ideje. Boldog Karácsonyt ! Ez lett a címe....Nem a két új ciciért :) amit kaptam , hanem mert úgy érzem , hogy lezárult ez a történet. Ha a Jó Isten is úgy akarja, akkor végleg. Ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudok. Vegyes érzelmek kavarognak egész nap a fejemben. 5 műtét, 6 kemo, 25 sugár számtalan fájdalmas, és kínlódásokkal teli nap mégis Hálával teli a szívem. Hála, hogy élek, hogy a családom magam körül tudhatom egészségben szeretetben. Sokaknak oly természetes dolgok ezek. Nem lekicsinyíteni szeretném a többi betegséget, mert igazán komoly és fájdalmasak léteznek, ám mégis úgy gondolom, aki a hírhedt 3 betűssel találkozik, örökre megváltozik !( bocsi de ezek most kikivánkoznak ----soha de soha senki nem tudja hogy mi zajlik bennünk, mikor már "csak" ellenőrző kontrollra megyünk, az érintetteken kívül. Milyen sok-sok apró dolog nehezíti meg a mindennapjainkat, akár a kemo vagy a műtétek után.  pl. Mikor két csővel az oldaladból kilógva, varratokkal teli,  háton kell aludnod hetekig, szinte mozdulatlanul. Ez már az utolsó...már annyi mindent kibírtál...jönnek a segítő mondatok. Valóban, erős vagyok. Nem nagyképűség ezt mondanom. Ám kérlek próbáld ki !!! nem kell hozzá cső, varrat se...feküdj le este, és reggelig kérlek ne mozdítsd meg a felső tested. Semmiség tényleg......kívülről.Hidd el ez a 10-es kellemetlenségi skálán az 1-es fokozat, tudnám sorolni reggelig...) Nem is panaszkodom tovább, nem ezt szoktátok meg tőlem :)

Végtelen erő a a Teremtőtől , amire szükség van nap mint nap .Számtalan tragédiával kellett szembesülnöm az elmúlt két évben. Igen sajnos ez is része az életnek. Mikor közeli barátok, ismerősök útja ér véget nehezebb a feldolgozás, elengedés. Ám mikor apró, kicsi gyermekek fiatal édesanyja lesz angyal --pláne karácsony előtt pár nappal :(          ---   ugyan olyan "betegségben ", mint a tied .....sokak éveken át tartó kemény harca, akár többszörösen is....ezek elfogadása, feldolgozása mi igazán megerősít minket, mert HIT nélkül nem lehetne. Mosolyogva , alázattal lehet ezt végigcsinálni....máshogy nem is érdemes nekiállni.

Előző bejegyzésekben már sok szót ejtettem arról, mennyi mindent kaptam ebben a történetben. Sokkal többet, mint amit vesztettem. Ez valóban így is gondolom.

2,5 évvel a diagnózis után , most itt vagyok két új didkóval ( ne irigykedjetek csajok, elég kemény volt az út idáig) két ultra-mega-giga eleven rosszcsont, ám hála Istennek egészséges kisfiúval és apukájukkal. Családom, barátaim körében. Példaértékű hozzáállással, kitartással vett körül minden szerettem.

Áldott Ünnepeket kívánok ezúton is Nektek !

Jövőt tekintve csak egyetlen egy dolgot kívánok. A legdrágábbat ! EGÉSZSÉGET !

Vegyétek észre a legapróbb csodákat magatok körül, mind-mind Isten ajándéka és óvva vigyázzatok a legeslegdrágább , megfizethetetlen kincsetekre.

 ui: ez most nem olyan viccesre sikeredett, de ilyen is kell :) 

 

2016\03\15

Hátat fordítok a világnak ... :)

No, nem a szó szoros értelmében. Ugyanis a következő lépést letudva a hátam közepéből egy jó nagy darab ott figyel elől, és abból lesz szép formás- sokak által majd irigyelt- didkó ( persze, nem tudván, hogy milyen út vezetett odáig ). Amit az aranykezű altató orvosnak is mondtam a műtő előtt:" Többet már én sem mondhatom senkinek, hogy akkor lássalak, amikor a hátam közepét." :) 

Egy lépéssel ismét közelebb kerültünk a végéhez. Ha a drága, Jó Istenem is úgy látja jónak, akkor már csak 2 szer látom a műtőt belülről. Bár az igazat megvallva, teljesen jól elvoltam, elbeszélgettem, nevetgéltem az ottaniakkal. A műtéttel pedig megint sokat kaptam, új kapcsolatokat, értékes embereket, az OOI profizmusát, amikor a nővérkék már név szerint ismernek (!), - ami nem tudom mennyire jelent jót :), de több ezer ember megfordul a kezeik alatt, mégis emlékeznek mindenkire, aki már többedszer van ott és nem utolsó sorban új didkót :) Köszönök mindent Nekik!!

Nem volt egy wellness pihenés az biztos, és még úgy is, hogy műtét utáni egy nap mozdulatlan fekvés, háton próbáló alvás...amit egy hason alvó nagyon jól tud, hogy baromira nem megy..s mindezt megspékelve 2 csővel, és összesen 60-70 cm varrattal, másodnap rosszullét, valószinű a sok fájdalomcsillapító betett a gyomromnak, aminek az nemtetszést is nyilvánított egy késve érkezett vesetálba, vagyis elé, izé.. mellé, szóval a helyére és előre... ;) , ismét ideget nyomó csővel a hátamban , azóta  min.4 számmal kisebb " kabátot" hordva, napjába többször mintha kés lenne a hátamban érzéssel lenni, is szerencsésnek mondhatom magam. Upssz!! A kórházi pezsgőzést majd kihagytam. Drága jó szobatársunk Rita, aki egy nappal előbb megkapta úti lapját , vasárnap reggel egy üveg pezsgővel jelent meg. Na, az mindent vitt, főleg, miután letett az asztalra és megjelent a vizit... Jól esett 2 csővel ,össze-vissza szabva-varrva nevető görcsöt kapni..még jó h az ügyeletes is úgy fogta fel, ahogy kell. Örök emlék marad Drága Ritám :)

Állítólag lesz ez jobb is- mondják akik már tudják- én meg hiszek nekik, mert kezdetben a fürdőkádból sem bírtam kiszállni egyedül, ahhoz képest már hol tartok. Valószínű túl türelmetlen vagyok magammal szemben, idegesít és egyben teljesen ellustít a sok fekvés, de nem igazán bírok sokat fent lenni. Egy idő után nagyon elfárad a hátam, gondolom azért mert egy jó nagy izom kikerült onnan és a többi próbálja átvenni a szerepét....bár ez az én feltételezésem. Rettentő várom , hogy elkezdhessek ismét úszni, amivel erősíthetem e pár hét alatt összeesett izomzatom.

Ezen is túl vagyunk (újabb pipa ) , csak kaptam ettől az eseménytől is, így hát kellemesen gondolok rá vissza. 

Köszönök Mindent a kórház dolgozóinak és a fantasztikus szobatársaknak !! :-)

 

 

2016\01\27

1 éves lettem Én

Nem tudom mennyit éltem vele,test a testben szoros ölelésben, de egy éve vagyok nélküle. Sokan furcsán néznek, mikor azt mondom hálás vagyok neki. Sokat tanított nekem. Észrevenni az apró, addig nem felfedett csodákat, a Nap melegítő sugarát, a levegő friss illatát, a test rejtett erejét az emberek odaadó segítségét. Talán sosem tudtam volna ennyire értékelni dolgokat,mint azóta, hogy nincs velem. Társasága megtanította, hogy " lehetne rosszabb is " mondattal sok mindent át lehet vészelni, voltak mélypontok ,fájdalmak, jól vagyok mondatok mögötti sírni tudnék érzés. 

Megmutatta, hogy a család mindenek előtt , egyként áll mögöttem, hogy a barátok igazak, hogy az őszinte szó fontos, és segítő is egyben. Megtanított a HITRE , alázatra, tűrésre.

Nem mindig, mindenkivel oly kegyes, mint velem. Volt, hogy győzedelmeskedett olyanok felett, akik sokat jelentettek, jelentenek a mai napig is nekem. Ilyenkor tán hatványozottabban érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. 

Elvett egy testrészt, hajat, szemöldököt, szempillát, talán pár hónapig a nőiesség kulcsát,( amiket persze idővel vissza kaptam ) de ennél sokkal-sokkal többet adott. Őszinte , új segítő barátokat, sorstársakat, akik igazán tudják mi zajlik, mivel ugyan olyan szoros a cipőjük, maximum más a cipő márkája. Adott erőt, kitartást a sporthoz, egészség fontosságához, lehetőséget hogy segíthessek embereknek a történetemmel, hozzáállásommal. 

Nem vettem zokon a szakítást, nem viselt meg hogy kényelmes lakhelyével együtt kellett drasztikus körülmények közt távozni. Előtte már jeleztem neki 3 hetente kisebb adagokban, hogy továbbra nem szeretném tartani vele a kapcsolatot, és szépen lassan zsugorodva 2015.01.27-én végleg magamra hagyott. Épp ma 1 éve! Annyira nagy változást hozott az életemben távozása, hogy ez a dátum ünneplésre méltó.

Ha Jó Isten  úgy dönt, akkor még sok sok ilyen szülinapom lesz, drága családom körében. 

 

 

2015\10\28

Búcsúznunk kell, Bár szívünk még hajt-, Mért’ félnél,hidd el: Van másik part.

Ezt a részt a Harcos Angyaloknak szánom. Sokat gondolkodtam írjak e róla, de úgy gondolom ez is a történet része....sajnos. Nem hiszem, hogy ezzel most bárkinek is meglepőt, újat mondanék. Az élethez tartozik.Napokban állt égi szolgálatba egy nagyon kedves barátnőm Gabi és a már sokat emlegetett Drága Druszám is Angyali szolgálatot teljesít. Mindketten mindent megtettek, hittek, bíztak és küzdöttek. Valamiért a Jó Isten magához hívta Őket és most már Ők vigyáznak ránk.

Eszedbe ne jusson ezek után parázni, hogy most akkor mi lesz, meg hogy akkor minek küzdeni...stb hasonló kósza gondolatokat gyorsan hessegesd el. Hiszem és tudom, hogy a gyógyulást a mindennapokat nagymértékben a hozzáállásunk határozza meg. Senki de senki nem tudja, hogy még hányszor hajtja fejét nyugovóra és  hogy mikor jön el az a pillanat hogy egyszer kevesebbszer ébred....

De abban biztos vagyok,hogy meg kell élni minden pillanatot. Mert még ha Urunk bőkezű is velünk és megajándékoz minket 7-8 évtizeddel,  Földi léptékkel az is egy szempillantásnyi idő. S elrepül úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Meg kell élni a hétköznapi csodákat, a gyermeki mosolyokat, a szerelmetes pillantásokat, érintéseket a családi fészek melegét, a virágok illatát, a tavasz,nyár,ősz,tél szépségét, minden perc csodáját. Meg kell találni ( amennyire csak lehet..........biztos van olyan amiben képtelenség)  mindenben a jót. A dolgok , történések körülöttünk adottak, de az nem ,hogy fogadjuk őket. Az csakis tőlünk függ. És ha mindig a jóra törekszünk lelkünk boldog, testünk gyógyul. És ha a Jó Istenünk is úgy tervezte, akkor még itt maradunk szolgálatban lent.

Fontos, hogy oda figyeljünk magunkra. A napokban olvastam egy igazságot. És tényleg...belegondolva így helyes. Önvizsgálattal, rendszeres szűrésekkel nem előzhető meg a Rák ! Ha megelőzhető lenne akkor egy beteg sem lenne. DE időben kimutatható !!! És nem mindegy, mikor állunk neki a kezelésnek. Sokkal nagyobbak az esélyek . Ne foglalkozz a statisztikákkal, számokkal...csak magaddal és tudatoddal. Őt tanítsd meg , hogy fogadja az eseményeket. CSODA történetek is vannak, mikor már az orvosok azt mondják, hogy sajnáljuk , de nem tudnak segíteni...és lám...még köztünk vannak, teljesen jól ! Soha de soha ne add fel. Csak egy valaki tudja meddig tart a szolgálat ! De mi vagyunk érte felelősek, hogy érezzük magunkat itt. 

Majd el felejtettem ....Legyünk hálásak minden napért. Minden olyan dologért, ami oly természetesnek tűnik.....pedig hidd el sok embernek nem az. Nyugodt éjszaka, meleg-száraz fedél a fejünk felett, étel-ital az asztalon, munkába való menetel , egy telefon a szerettünktől, ölelés a gyermekünktől, erő hogy ezekért este hálás lehess. Nem mondtam drága, luxus, dolgokat, de ha ezeket magadénak tudhatod, szerencsés vagy ! 

R.I.P.    Drága Harcosok ! 

 

 

2015\06\24

11 hónap

Ennyi idő telt el, mióta megkaptam a diagnózist. MOST : túl 6 kemoterápián, 25 sugár kezelésen, 2 műtéten megszámlálhatatlan tűszúráson , negatív PET CT-n és már jó pár fodrászaton :)))) és " ragyog a szívem, mint a nap... "

Ezt inkább annak írom aki még ezek előtt áll, hogy nem kell túlaggódni. Igen, kapjunk az elején egy kisebb sokkot (na jó, nagyot..), ha segít egyszer jól idd le magad, és aztán hajrá ! Hidd el, nem leszel egyedül ezzel az állapottal,hozzá teszem...sajnos. De hirtelen rengeteg ember áll majd melletted, aki mind segíteni akar. Az idő nagyon fontos tényező. Azonnal kézbe kell venni az ügyet. Sokak által gyilkosnak kiáltott kemoterápia nem is annyira vészes. Lesznek/lehetnek pokoli napok, de hidd el csak 1-2 , és kisüt  fejünk felett a NAP. Lesz olyan , mikor úgy érzed sosem leszel a régi, de hidd el, hogy IGEN ! Lesz olyan, mikor hirtelen elkap a félelem, a "mi lesz ha" érzés.....no ezt a lehető leghamarabb el kell hessegetni egy jól bevált módszerrel. NEM engedheted meg magadnak, hogy az elme játéka a gyógyulásod útjába álljon. Mint ahogy írtam ez olyan mint egy "vidámpark" amire a sors megváltotta a jegyünket. De ha már egyszer bent vagyunk legalább érezzük jól magunkat- amennyire csak lehet.

Minden fejben dől el , és ezt fogadd el attól, aki tényleg végigcsinálta. Nagyon sok sorstársat megismertem és hasonló hozzáállással játszi könnyedséggel vették az akadályokat, beleértve a  kemót is. Ha nem kezeled magad betegnek, nem is leszel az. Körülöttem sokan most tudták meg hogy miben voltam ,mikor végére már kicsit megunt galambfészkem otthon hagytam és megjelentem frissen kinőtt pár centis hajammal. Azt hitték, hogy csak levágattam . Addig meg mindenki dícsérte a frizkóm.. :-)

Az élet túl rövid ahhoz, hogy sajnáltassuk magunkat és mély depresszióba essünk amiből 3-szor annyi idő kikeveredni ,mint egy ilyen állapotból. Nem kell sokat olvasni a témáról, ahány ember annyi kór, annyi gyógyulási esély. Egy negatív történet fényévekre visszavetheti a tested-lelked gyógyulását. Csináld mindig azt amiben örömed leled, keresd mindenben a boldogságod, nevess sokat , kirándulj . Nekem sokat segített ez a blog, mert többszörösét kaptam vissza Tőletek, mint amit adhattam vele. Ha szeretnéd írd ki magadból TE is !

Ahogy férj "uram" :)  szokta mondani, mindig csak egy lépést kell megtenni, és mindig csak arra kell gondolni. a következő, majd a következő, és a következő.....lépésre. Aki nagyot akar ugrani nagyot is eshet.. És a végén testileg-lelkileg megerősödve sok-sok új ismerőssel, baráttal, tapasztalattal gazdagodva hagyjuk magunk mögött a nekünk írt " vidámparkot " . Sok jó ember van körülötted, csak légy befogadó.

Rám bizton számíthatsz , ha szükség lenne rá......bár kívánom ne legyen. De ha még is hasonlót dob a gép és kell , bármikor.....

 

 

2015\02\18

Köszönöm Nektek !

Azért kezdtem el írni, hogy talán segíthetek azoknak , akik még ezen út előtt állnak, és mert  jött egy érzés , hogy ez  az egyik feladatom ezzel a helyzettel, ez a küldetésem.

Én mit kaptam ? Őrületet ! Komolyan . Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember gondolatát, szemléletét hozzáállását a dolgokhoz megváltoztatom. Többszörösét kaptam Tőletek annak, amit én adni tudtam. Az egyensúly itt is működik. Ha adsz, kapsz.  Sokkal többet ! Pedig nem ezért csináltam, aki jól ismer..tudhatja.

Egy " Köszönöm " -ben nagyon sokminden benne van. Én rengeteget kaptam......TŐLETEK ! Az aggódások, a szorítások műtét napján, a jó kívánságok, az érdeklődések, telefonok, üzenetek amiket folyamatosan kapok írtó nagy erőt adnak. Nem is sejtitek mekkorát. Óriásit adtok Ti is nekem.

Miútán kiderült a dolog, olyan érzésem volt, mintha mindenki segíteni szeretne valahogy . Nem merem felsorolni kitől mit kaptam ,mert félek kihagyok valakit. A tanácsok, a profi fényképek,  a hogy vagy -telefonok, az első kezelésen történtek :), a kórházi barátok, a kezelők, az orvosok, az injekció beadók :)         ( még magam nem bírtam megbökni, azért nekem sem megy minden :)    ) a szállást adók, a látógatok, a lelki tanítások, a gyerekek lelki békéjéért felelősek,  a kommentelők......leírhatatlan. Tudjátok mit érzek most ? HÁLÁT !  Lehet sosem tudom meg milyen összetartás van körülöttem, ha ez nem történik meg. Egy barátot sem vesztettem, sőt.......több lett. Férjem, gyermekeim , szüleim,  családom , közeli barátaim hozzáállása példa értékű. Szinte közel harcok voltak ,ki miben tudna segíteni. Sosem tudok elég hálás lenni, úgy érzem.

Nincs még vége, de talán a nagyján túl vagyok...igaz ezt csak egy valaki tudhatja --és az nem én vagyok :) . 

Úgy élem meg ezt az egészet, mint egy vidám parkot. Bementünk a kapun, megváltottuk a jegyet ( még ha ezt nem is önszántunkból tettük ) de az, hogy  hogy érezzük magunkat odabent, nagyrészt tőlünk függ. Van egy elvarázsolt kastély , mikor bemész és nem tudod melyik sarkon mi vár rád, de próbálsz felkészülni a téged érő lehetséges hatásokra, van hullám vasút.....gondolom ezt az érzést nem kell túl magyarázni. Néha jön egy bohóc, aki jól képen vág, de csak azért , hogy erősebben állj fel, van vatta cukor, csokis pattogatott kukorica :) ,  óriás kerék ---melyről teljesen új kilátás van a téged körülvevő világra......és a nap végén a kijárat, ahol kicsit fáradtan, élményekkel tele, de vigyorral az arcodon mész ki .  Kicsit még élvezzük ezt a parkot és egyre több élménnyel, egyre vidámabban megyünk a kijárat felé.

 Ahhoz, hogy az a mosoly ott van, óriási szerepetek van .

 

KÖSZÖNÖM

 

 

2015\02\04

Műtét után, kicsit más testben...

Ahogy írtam, a műtétet sikeresen túléltem :) A kórházban töltött pár nap írtó jó volt--leszámítva , hogy nagyon hiányoztak a skacok.  A nővérek előtt le a kalappal, mert kivételes türelmük volt mindenkihez. 4 ágyas szobába voltam, idősebb nénikkel, amit utólag nem bántam meg. Pedig 2 ágyasba szerettem volna lenni, és már a felvételinél kinéztem egy nagyon aranyos csajszit, hogy őt kérném szobatársnak. Sugárzott róla a pozitív hozzá állás ( Puszi Angi  :) )   de ott egymásra találtunk, és jókat beszélgettünk.

Az orvos team válogatott jóképű pasikból állt  ----bocsi apa, de ahogy Te szoktad mondani, hűséget fogadtál nem vakságot :))) amúgy láttad őket Te is :)

Remek kilátás, finom kaják..de komolyan. Nagy nagy nevetések. Már mondtam a csajoknak ,  még két nap velük és a varrataim is kijönnek, nemcsak én. Olyan történeteket meséltek, hogy sokszor azt sem tudtam melyik varratom fogjam..... Egy dolog keserítette meg az ott létet , hogy a bordáim fölött bevezetett két cső valami ideget nyomott, és minden mozdulatnál, mintha egy égő parazsat nyomtak volna belém. Így kétszer is meggondoltam mozduljak e vagy sem. Főnővérke azt mondta, túl sovány vagyok azért :) De azt gondoltam ,túl szép lenne minden, ha ez nem lenne, no és persze, hogy lehetne sokkal rosszabb is .....jah, az éjszakai köhögő rohamok is fincsik voltak a száraz , írtó meleg levegőtől két csővel, két varrattal :)

Csütörtökön már kitették volna a szűröm, de mondtam ,hogy nem bírok azokkal a csövekkel haza zötyögni 220 km-t meg vissza, a másik hogy a  nem hiszem, hogy a 3 és a 6 éves gyereknek azt kell látnia, hogy anyából lógnak ki a csövek, amin véres cucc folyik--már bocsi, de így van. Így  még "befizettem " 2 éjszakára és szombaton csővek nélkül jöttünk haza. Nagyon nehezzen indultam el hazafelé, mert tényleg jó volt az a pár nap és kicsit hozzám nőttek a lányok is.,  Mint utólag hallottam, mihelyst eljöttünk teljesen más lett a légkör a szobába. Nem mondom , hogy a személyes varázsom, de biztos vagyok bent, hogy nem mindegy , hogy áll az ember a dolgokhoz.

A drasztikusabb műtétet nyertem meg, ami tudom, hogy sok embert nagyon padlóra tett, és tenne. Higyjétek el, nem csak én állok így hozzá, mert fent rengeteg lánnyal, asszonnyal ismerkedtem meg, és nagyon sokan így veszik az akadályokat.

Egy dolgot kell megértenünk, és elfogadnunk. Egyébként ezt a helyzetet két embernek kell elfogadnia, egyik én vagyok :) a másiknak pedig nem ez a fontos, hanem Én. Meg kell értenünk, hogy a test nem mi vagyunk hanem kölcsön kaptuk . Múló dolog. Igazán szerencsés és hálás vagyok, mert  anno nem fukarkodott velem sem az Úr sem a szüleim, mikor a testet kölcsönözte a léleknek  :)))))) Na jó, kicsit szerény is vagyok. De a lényeg az, hogy nem a miénk, és ami nem a miénk, azt el sem tudják venni tőlünk. Így a bánat, szomorúság legkisebb szikrája sem érintett meg, hogy egy ideig nincs ott, aminek elvileg ott kellene lenni. S mint már mondtam a feladatát elvégezte, mert 2 csodát táplált hosszú hónapokig. Vannak egyenlőre kellemetlen dolgok, mint pl fél felső test zsibbadása, de ez ezzel a művelettel együtt jár....majd elmúlik......vagy nem. De nagyob bajom sosem legyen. :)

Szóval, a dokiknak ez igazán kis műtét volt, azért én úgy gondolom, hogy  elég nagy .....legalábbis nekem, de teljes boldogsággal éltem meg, és valóban jól éreztem magam abban a pár napban. És továbbra is hasonló tudatállapotban állok e témához, mint eddig. Adja a Jó Isten az erőt, hogy ez meg is maradjon  .  

 

2015\02\02

a Műtét napja.

Ez is pipa :) Már vártam, nagyon. Több okból is, mert ezzel végleg megszabadítottak az élősködőktől a másik, hogy kihívásként éltem meg. Én imádom a kihívásokat,mert azzal magam erejét mérem. És mivel sosem műtöttek még, így ez  igazán új kihívásnak számított.....tudom őrült vagyok...de ismertek. :)

Eljött a várt pillanat. Be kell valljam, írtó szerencsés vagyok, mert rengeteg családtag, barát, ismerős izgult értem, így nekem már abszolult nem jutott az izgalomból. Ezúton is rendkivül hálás vagyok nektek !

Fél 12 körül voltam kiírva, 13 kor el is vittek a szobából ( ez volt 01.27-én, ma 02.02 van ) aptya elkisért a liftig onnan a beteg tologató vitt. Útközben jól elbeszélgettünk, és közben megvontam a vezetői engedélyét, mert látván hogy vevő vagyok a dolgokra nekiállt velem rodeozni a folyóson. Reggel kaptam fél szem gyógyszert, hogy ne félljek, de mivel nem féltem így be sem vettem :))))

Betoltak a műtő előtti váróba, ahol egy félig ÜVEG ajtó választott el a " helyszíntől " . Valami csúszás lehetett ,mert ezt a pozicíót megnyertem magamnak 1,5 órára. Más baj nem volt, de aki már volt hasonló helyzetben az tudja, hogy az a hely nem a melegről híres. No én nagyon fáztam egy lepedővel letakarva....de ez volt, próbáltam nem arra gondolni , hogy fázom.. Jöttek mentek az emberek körülöttem, valaki megszánt hozott még egy nejlont, mondván hogy az bent tartja a meleget....csak annak örültem, hogy nem feketét :)

Kiváncsiságom minden felé nézetett. Háttal voltam a műtőnek, de felültem és benéztem. Bírom az ilyent, örültem h élőben is láthatom......gyakorlatilag még javában műtőtt a porf. Legnagyobb bajom az volt, hogy a család kb 1 órás műtétre számolt és 13 kor levittek, 14 kor még kint dekkoltam. Mondtam is a néha elszáguldozó embereknek, hogy szegények már kifelé várnak ,de én még bent sem voltam.  :)

No 14:14 re már be is jutottam, no para....ha most kellene pl fogorvoshoz mennem, jobban izgulnék.. :) . Mindenki tette a dolgát, aztán egy  szippantással az oxigénmaszkba  véget ért a műtő szobai élményem.

Következő a szobába....aptya mellettem. :) Még szerencse hogy 14 kor találkozott az emeleten a dokimmal, és így tudta hogy még el sem kezdődött az, aminek már lassan vége kellett volna hogy legyen , így ő sem kapott kisebb szívinfarktust ,hogy 13-kor ki, és 15:30 körül vittek vissza a szobába ( közben 1 órásra tervezett műtétről ) és legalább a családot is tudta értesíteni, hogy ne izguljnak.

Állítólag rántott húst követeltem az ágyon magamhoz térve, utána megnyugodva kommentáltam, hogy először lefolyt a húsleves, majd lefolyt a rántotthús, majd kaptam egyadag sütit is vénássan. És persze műtét után nem aludtam vissza, hanem be nem állt a szám.....

Folyt köv :)

2014\12\18

Az utolsó kemcsi :)

Ahogy mi szoktuk mondani  " kipipálva "  Még igazából el sem hiszem. Ha Isten is úgy akarja többet nem kapok ilyen kis harcoló alakulatokat ( mint ,ahogy egyik sors társ mondta ) sem vénásan sem orálisan. Emlékszem , mikor apával az első után kijöttünk, annyit mondtam már csak 5 van. És lement az az 5 is. Annak üzenem , aki még elötte áll, nem olyan szörnyű, mint ahogy beállítják. A tudat állapot nem mindegy ,amilyennel fogadjuk a helyzetet.

Nagyon hamar elmentek a 3 hetek. Nekem voltak "elveim " .Pl hogy lehetőleg nem várom meg , míg omlik az immurendszer. Amikor nem is kértek vérvételt, akkor is mentem, mert tudni akartam, hogy állok. Nekem ezek a csodaszerek nagyon levitték a fehér vérsejtem. 20 vérvételes papírt számoltam eddig a 6 kemo alatt. Mert ha gáz volt azonnal injekció . Sikerült megúsznom eddig a kritikus helyzetet. Valószinű a  vénámon gobleinezni lehet, de idővel összeforr :) Másik elvem, ha engedik ha nem és tömöm a vitamint. Amit én jónak találok. Nem hagyom , hogy nyomják belém 4 hónapig a felmérgesített harcoló alakulatokat, mellette meg semmi ellentámadást ne indítsak az immunrendszer védelmében. Sokan ezt tették, és elég szép kis kórságokat szedtek össze pár hónap alatt.

Én is voltam néha rossz passzban hazudnék ha pár perc erejéig nem lankadt volna a kedvem, miután nem volt olyan porcikám ami valamilyen módon ne sajgott volna. De belegondoltam, hogy sokkal jobban is fájhatna, lehetnék elkülönítőbe a kórházban...stb és máris nem éreztem olyan nagyon rosszul magam. Ha mégis , akkor tudtam hogy csak pár nap és kivirul a napocska felettem is.

Van 1-2 dolog amit  piros kezelés óta nem bírok megenni, még minidg émelyeg a gyomrom ha ránézek, pedig  vagyis csak 1 szer néztem szemet a porcelánnal . De aki már kapott pirosat, tudja miért mondom.

Sokat segített a gyengébb napokon az, hogy apa teljesen levette a terhet a vállamról és ha kellett napokig tudtam feküdni. Bevallom, nem is voltam képes másra. De ez nagy segítség volt, hogy a háztartást is és a gyerekeket is rendezte, és a  nagyszülők is rengeteg támogatást adtak.

A másik nagy segítségem a tudat, elme kordában tartása. Ezt imával, mantrával tudtam elérni, amire a lelki tanítom mutatott utat. Bevallom, nem voltam nagy templomba járó, imádkozó emberke, de rájöttem, hogy tényleg segít ha megnyílok az Úr felé. Kezdettől fogva elfogadtam , megértettem, alázattal viseltem a kapottakat. És idővel rájöttem , hogy az ima képes az elmét háttérbe szórítani, és a lelket támogatni. Ugye az elménk nyaggat minden felesleges aggodalommal. És most láttam meg az igazi erejét. Az utóbbi pár hétben elhanyagoltam az imát. Talán a fájdalom, a fáradtság, a kicsit belefáradás az egészbe, a sűrű december ( télapó, dupla gyerek szülinap, karácsonyi készülődés, félelem nehogy elkapjak valami vírust mellyel mehetek elzárkába stb ....és azt vettem észre hogy kezdek kifordulni magamból. Türelmetlen voltam  a gyerekekkel, aptyával, jöttek a lüke gondolatok a " betegséggel " kapcsolatban...és nem voltam jól annyira mint az elején. Megint elkezdtem az ima erejét használni aktív elmém ellen és nagyon bejött . Kezdek lenyugodni , jól érezni magam a bőrőmben. Az Úr Látja, hogy szánok rá időt, mikor már mehetnék aludni is, áldozatot hozok, hogy őt szolgáljam és ismét magához húz, segít. Erősíti a lelkem  ami szép lassan elnyomja elmém. Ezért mondtam, nem mindegy milyen tudatállapotban fogadja az ember a történteket. A hála és alázat nélkül pedig neki se álljunk.

Most van pár hetem erősíteni testem-lelkem. Január 27 én műtét, ha addig nem jön közbe semmi. És megszabadítanak attól ,ami az életemre tört....elvileg a feladatukat elvégezték :) 2 gyönyörűséget elláttak élelemmel 16-18 hónapig, amibe amúgy is megereszkedtek rendesen. Így legalább állambácsi pénzén csináltathatok olyant, amilyen még leánykoromban sem volt :)))))))))))))) szerintem ennek apa is örülni fog....idővel...

2014\11\30

Hagyj időt magadnak...

Úgy gondolom egy betegség intő jel lehet arra, hogy valami nem oké. Szervezetünk jelez, hogy állj ! változtass ! Hirtelen is juthatunk az angyalok közé, de ha kapunk még egy esélyt, használjuk ki ! Egy nagyobb "betegség" után sok mindenen változtatni kell, és ehhez időt kell hagyni magunknak.

Nagyon szerencsésnek érzem magam a munkám miatt, bár nem hiszek a szerencsében, hisz az nem más, mint a lehetőség és a felkészültség találkozása, inkább azt mondom kihasználtam a lehetőséget, amit az élet adott. Anno "megtettem azt , amit mások nem voltak hajlandók megtenni ,így aztán ma megtehetem azt, aminek megtételét mások nem engedhetik meg maguknak" hogy idézzem egyik kedvencem. Így 100 % ban tudok magamra figyelni , úgy hogy a vállalkozásom közben folyamatosan nő, és erősődik. Megengedi a munkám, hogy otthonról segítsem , támogassam a csapatom,  az Oriflame független Direktoraként.

Először is próbáljunk rájönni, hogy mi az amit máshogy kellene csinálnunk. Ha úgyan úgy cselekszünk, teszünk ,eszünk mint elötte, akkor a gyógyulás csak időszakos lehet. Fontosnak tartom, hogy változtassunk amin csak lehet. Én egy kis lapra felírtam magamnak , hogy naponta mit kell ennem, innom , hogy minél kevesebbet felejtsek el :) Időt kell hagyni a relaxálásra, pihenésre, testi-lelki feltöltésre.

Mai rohanó világunk legnagyobb baja, hogy nem figyelünk egymásra, magunkra. Folyamatosan elégedetlenek vagyunk, nem veszzük észre az apró jó dolgokat. Én nagyon pozítiv vagyok e téren, és ez a helyzet még inkább megerősített benne, hogy a jó oldalát nézzem az adott szitunak. Tanuljunk meg örülni egy napsugárnak, egy finom illatnak, egy gyönyörű virágnak, mert ezek köztünk vannak, csak elmegyünk mellettük. Sokszor nézem az embereket ahogy lehajtott fejjel bóktatnak én meg a magam kis élősködőivel a cicimben mosolyogva , kihúzva magam. Biztos vagyok bent, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, de sajnos ez a hozzáálás nagyon jellemző kicsi hazánkra.

Időt kell hagyni a regenerálásra is. Most az 5. kezelés után úgy gondoltam nem fér bele az időmbe, hogy rosszul legyek.  Én kis naív :))) Jönnek az ünnepek , fiúk szülinapja, a hétközbeni dolgok...sorolhatnám, és ennek tudatában próbáltam ellenállni ...mármint a gyengülésnek....egy ideig. Hétfői kezelés, szerdai fehérjenövelő injekció csütörtök délutánra győzőtt. És jön a menetrendszerű pár nap fekvés. Épp ebben vagyok.. :) de legalább van időm írni :) Kevesebb alkatrészem van ami nem fáj, mint ami igen. De vettem egy jó fél órás forró fürdőt, örülök, hogy nem lázasodtam be, és nem kell mennem a kórházba elzárkába , fürdés közben fejemre tévedt a tenyerem, melyet megcsikizett több száznyi növekvő hajszálam ,és csak elmosolyogtam magam....nah ezek az apró örömök. Kérjek fésűt karácsonyra? :-) ha már szempillaspirál épp nem kell.. majd húsvétra! :-)

Ha a legnehezebb pillanatokba  megtaláljuk az apró kapaszkodókat ,akkor a hétköznapi életbe se legyen másképp. Higyjétek el szebb lesz minden. Épp tegnap mondtam Iminek ,hogy bírnék egy jót nyafogni , miután tényleg úgy éreztem magam, mintha az úthenger gázolt volna végig rajtam. De ennyivel ki is nyafogtam magam :), és annak örültem, hogy nincs nagyob bajom.

Ahhoz, hogy a dokibácsik, nénik 100 % os eredményt érjenek el rajtunk, nagyban kellünk hozzá. Ne sajnálja senki az idejét a változásokra, magára való figyelésre , hogy aztán még nagyon nagyon sokáig érezhesse a csodás ibolya illatot.....fentről :)