Igen  ,  vártam!    Felkészülten. Vitaminnal teletömve, kicsit meghízva  :) ( 49 kg-ra ), lelkileg felkészülve.

Mivel utálom a semmittevést,  és várni a legrosszabb, főleg úgy, hogy nem is igazán tudod mire készülj. Ahogy lehetett kértük az első időpontot. Konzultáció a kezelőorvossal , másnap már mentünk is . Kezelőorvosom egy nagyon humánus , végtelenül kedves doktornő. Igazán szerencsém van vele. Minden szavával nyugalmat áraszt, meghallgatja kérdéseinket és őszintén megválaszolja.

Én úgy mentem az első kezelésre, hogy ez nekem csak a javamat szolgálja. Nem károsít bennem semmit, csak a csomókat csökkenti. Nem azzal foglalkoztam mit károsít még, hanem azzal, hogy mire jó. Egy antibiotikumnak fogtam fel, ami kimondottan egy nyavajára van. Nem tudtam mire számíthatok, borzalmas dolgokat hall az ember, és olvasna..._( ha ezt az utat választaná. Mint említetettem sosem olvastam a témába utána dolgoknak)

Azt mondta a dokinénim, hogy semmi bajom nem lesz tőle. Annyit mondtam, oké ! :)

Recepttel a kezünkbe mentünk az épületbe, ahol adják a cuccosokat. Ott a helyszínen névre szólóan állítják össze, addig mi vártunk. Bemnetem , és leültem egy piros hajú csajszi mellé, aki nagyon szimpatikus volt.

Ezúton is köszönöm Drága Druszám, hogy ott voltál !  Ő hasoncipőben járva , várta az iszikéjét. Sugárzott belőle a pozitítv energia, valószinű azért is ültem le mellé. Megfogadtam, nem nagyon beszélgetek senkivel, nehogy lehuzzanak az emberek. De nem bírtam ki, és elkezdtünk beszélgetni, miközben én is ittam a lőrét már.

Tőlünk harsogott az épület, végig röhögtük, vísítottuk az egészet. Csak néztek minket , az ottani kezelő néni meg örült, hogy végre valaki nem életunt arccal ül és bekapcsolódott ha épp ráért. Azóta is beszélünk, és osztjuk meg egymással a tapasztalatokat.

A málnaszörpöm ( piros szinű cuccos volt, azért hívtam így ) mellékhatásilag állítólag az egyik legerősebb .

Tényleg nem tudom minek köszönhetem, én az elsőből annyit éreztem meg, hogy másnap délután 3 ig feküdtem, mert gyenge voltam, és fájt a gyomrom.  Utána pár napig még fájt a gyomrom. És nagyjából ennyi. Kezelést követő 2. nap lakodalmi menüt ettem végig.. Isteni finom volt :)

Nem mondom, hogy mindenki így megy rajt végig, de erősen tartom magam ahhoz, hogy sok minden függ attól, hogy az ember agyban hogy áll hozzá.

Ha ne adj Isten , aki olvassa és egy kezelés előtt áll, nyugtasson a gondolat és a tudat, hogy ha rossz is a helyzet csak pár napig fog tartani. És a jó dolgokra kell gondolni, arra amiért , akikért végig kell ezt csinálni. És hogy napról-napra jobban érzi magát az ember.

És felesleges utána olvasni, mert tényleg ahány ember, annyi féle reakció, mellékhatás...nem kell a gondolatokkal bevonzani a hatásokat. Kicsit tudom mit beszélek, már a 4. en vagyok túl. De majd részletezem a többit is.

Teljes őszinteséggel szívemre teszem a kezem és úgy mondom hálás vagyok ezért a helyzetért. Gondolom most sokan mondjátok azt, hogy ez tényleg megbolondult :) lehet :))))
Megértettem, miért kaptam elfogadtam és alázattal állok a változások elébe. Teljes volt az életem minden téren !!! De ez idő alatt rájöttem, hogy valami tényleg hiányzok. És az nem más, mint a lelki béke....ami sztem nagyon kevesen élnek át.
Lelki béke nélkül soha nem lehetünk igazán boldogok. Soha.
De ha az megvan, megvan mindenünk és az anyagi javak is csak áramlanak. Ha nem azért cselekszünk, hogy nekünk jó legyen, hanem felajánljuk tetteinket az Úrnak, azért cselekszünk , hogy másoknak örömet szerezzünk vele, kivételes boldogságban lesz részünk, és emelett az anyagi javak is csak áramlanak be, annélkül, hogy kivántuk volna őket. Furcsa lehet ezt így elképzelni, de én már megértettem...majd elmagyarázom,hogyan

Hálás vagyok férjemnek, mert néha neki sokkal nehezebb mint nekem. Rá marad a két , Hála Istennek végtelenül eleven kópénk, ( 3, 6 éves fiúk ) a háztartás, családi ház munkái,  a munkája és  a néha napokig csak feküdni képes felesége. Le a kalappal elötted APA ! Nagy CEEEE !

Hálás vagyok a szülőknek, mert minden téren önzetlen a segítségük. Az egész családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek akik példaértékűen mellettem vannak. Ezuton is köszönöm Nektek !

Hálás vagyok azon emberek ismeretségéért akiket ez az állapot alatt ismertem meg. Nagy segítséget, erőt kaptam tőlük is !

Hálás vagyok egy kivételes embernek , akinek hatalmas szerepe van abban, hogy így állok a dolgokhoz. Hálás vagyok az Úrnak , amiért az útamba küldte. Ő egy különleges és ritka képeséggekkel megáldott ember ezen a földön, óriási megtiszteltetés, hogy megismerhettem, és úgy gondolom ,hogy a barátaim közt tudhatom.
Mire tanít Ő engem? Uh....nagyon sok mindenre, erre egy külön oldalt szánok .

Hálás vagyok a munkámért, ami megengedi, hogy 100 % ban magamra koncentráljak az elkövetkező hónapokban, annélkül , hogy a vállalkozásom bármi téren is megérezné ezt. Megtehetem azt, hogy itthonról dolgozzam, és még ezek után is a vállalkozásom csak bővül.
Mikor én ebbe belekezdtem volt egy kedvenc idézetem.

" Ma megteszem azt, amit mások nem hajlandók megtenni, így aztán holnap megtehetem azt , aminek megtételét mások nem engedhetik meg maguknak " - Randy Gage

anno megtettem,így ma megtehetem...
Aki ismer tudja mit csinálok, de ennek is szánok egy külön szösszenetet.

Mindig úgy voltam vele, ha volt egy kis probléma egyből bújtam az internetet. Úgy higgyjétek el a témába nem olvastam semmit. Férjem inkább választotta ezt az utat, de Ő is óvatosan olvasgatta az oldalakat. Talált egy blogot, amit egy szintén hasonló hozzáállású csajszi írt, amiből merítettünk mi is jókat, talán ezért is az indítattás, hogy írjak.
Nem olvastam ,mit egyek, mit ne egyek. Még a diagnózísokat sem olvastam el tűzetesebben. Olvassa az, aki ért hozzá. Nem kellenek a folyamatos negatív gondolatok, mert bevonzzuk őket.

Vitamint sem vittem túlzásba, innen onnan hallottam tanácsokat, amit  ha úgy gondoltam hasznos lehet számomra megfogadtam.
Megvannak azok, amik úgy gondolom beválltak, mivel már a 4. kezelésen vagyok túl, van némi tapasztalatom. Nem tudom reklámozhatok e , de ha érdekel szívesen megosztom veled.
Figyeltem a folyadék bevitelre 2,5-3 liter naponta.

Jah és nem kell agyalni. Én egy percig sem gondolkodom, mmivan ha. mi lenne ha...stb. Nem is foglalkozom a témával ilyen téren..ez egy állapot.

Eljött a nemkívánt nap, mikor az eredményeket összesítve az Onkobizottság elé kell ülni és végighallgatni az " itéletet "
Egyik legnehezebb pont. de mint tudjátok ezen is túl kell lenni.
Én szerettem volna ha előbb műttenek és aztán pár kezelés...de ember tervez...( Utolag örülök a fordított sorrendnek )
Megint egy lélekterehelő , mert úgy ülünk ott mint a verebek, és sorra hívják be az embereket, ahol 3-4 doki elmondja a tényeket. Valójában itt tudja meg az ember mekkora a baj .
Az én kártyáim, 6 kezelés , műtét, majd sugarak...

Az első kezelésig ( hívjuk egyszer kemónak, de ezt a szót sem szeretem ) nagy volt a gyomorgörcs, és félelmek sorozata....őrületes rémhírek terjednek e téren, persze néha joggal...

Első diagnózistól az első kezelésig volt pár hetem felkészülni testileg lelkileg...

Miután kiderültek a dolgok, egyből húsmentesen próbáltam étkezni, amivel én nem igazán laktam jól. Nem eszem sok húst alapból sem.  Lehet, hogy sokan elítéltek, egyenlőre nem vettem a fáradtságot ahhoz, hogy finom laktató húsmentes ételeket készítsek. ( amúgy sem vagyok egy konyha tündér , még... ) :)
Szóval pár kiló lement ami ebben az esetben nem túl szerencsés. Egy orvos ismerős, nem tudni miért de kedvel minket :) és miután tudomására jutott mi történt, és hogy állok étkezésileg a dolgohoz, leültett és nem kertelve pofikámba mondta a frankót.
Azt mondta nem lesz gond, simán végig viszem, de ha így folytatom gondok lehetnek ...47 kg...
Egy dolgom van, zabálni, zabálni, zabálni... fehérje kell ehhez, és a legtöbb az állatiban van, és most erre szükségem van.  Alapból nem vagyok nagy húsfogyasztó, de  úgy gondoltam most nem szabad teljesen elhagyni. Gondolom többen most fogjátok a fejeteket, de Ő nem egy embert kisért végig ezen az uton, tudja mit beszél. És úgy voltam vele, hogy ha ezen túl leszek, ráérek megreformálni a kajám, de igen is energiára van szükségem ( amik tudom bent vannak zöldségekbe is, és sok mindenben ) Én megeszek mindent amit megkívánok, mértékkel, de nem engedhetem meg a súlyvesztést, mert alapból lesznek olyan napok amikor nem megy le kaja... persze néhány dolgot száműztem ,cseréltem, de mértékkel eszem mindent.

Meghallottam azt a mondatot, ami szerintem mindenki rémálma.
És tudjátok...nem viselt meg olyan szinten, ahogy gondoltam. Pénteki nap volt. Természetesen aznap kicsit állt a levegő körülöttünk, férjemmel, és mindegyikünkbe kószálltak a gondolatok. Kellett hozzá pár óra talán egy nap is, hogy elindítsuk a programot : az újratervezést.

Nem sokan tudták körülöttünk mégis olyan segítségek jöttek, ami csak mellettünk volt. Kaptam egy professzor telefonszámot, akit alapból nehéz elérni, nekem azonnal felvette, sőt másnapra időpontot is kaptam a kék golyóba pesten. ( kedden már mentünk )3 nap telt el...
Bent volt a gondolatunkba a téma, de tán nem éreztük a súlyát, nem akartuk érezni...
Úgy álltunk hozzá, hogy ez egy szimpla " betegség " ezt sem fogom sokszor leírni, mert utálom ezt a szót is. Én egy cukorbetegséghez, magasvérnyomáshoz hasonlítottam, amivel nap-mint nap együtt kell élni rengeteg embernek.

Még néhány dolgot szeretnék megosztani az eddigiekkel kapcsolatba.
Ez az egész juliús közepén kezdődött, sztem így teljes, hogy ezt leírom.
A másik amire fel kell készülni annak aki hasonló cipőprobát kap az élettől, a lelki megprobáltatás ami a vizsgálatokon van. rengetegen vagyunk, de nem hiszem, hogy újat mondtam.
Engem kicsit megvislet a klinikán látottak. A sok hasontárs, van aki rosszabb helyzetbe, a rengeteg megtört arc, élet.... egy jó tanács ..ne nézz körbe.és ha beszélgetsz is olyanokkal, akik energiát sugároznak. Nincs szükséged arra, hogy még jobban leszívják az energiád.  És soha-de soha nem menj egyedül ha megteheted. 
Félre kell tenni a látottakat, zenét hallgatni, netezni és nem agyalni.  Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezek a dolgok visszadobjanak pár emeletet...

Hát igen, ezektől kicsit tartottam, mert köztudott, hogy ilyen esetben van bőven. De ezeken túl kell esni ha tetszik ha nem ...ma már erősebben állnék mindegyikhez..majd beavatlak abba is, hogy miért. :) de akkor azért volt némi izgi a pocakba.
és persze eredményekre várva, milyenek, hol lehet még, mekkor a probléma....stb cikázó néha feleslegessen paráztató kérések sorozata bombázta pici bucimat.
Dokibácsival megbeszéltek alapján jöttek sorra, vérvétel, uh-k, MRI, Mamográfia.
Aztán várás az eredményekre...ne hát ennél is tudnék kellemesebb elfoglaltságot mondani...de ezeken is túl kell esni.
Időközben család, barátok beavatása, ami megint nem kis teher. Hogy viseli meg a szűlőket , testvért, barátokat a " súlyos hír " Nah az én verzióm az, hogy találtak egy soklábut a mellemben, ami egy kicsit a mérgesebb fajtából van... Tudatosan nem mondom ki , amit nem is kell.
Gondolhatjátok ,döbbenet a köbön, valójában mindenkit mélyebben érintett a hír mint engem...de én is így lennék ha nem velem történne.
De ezen is túl voltunk. És ahogy az Uram ( hogy mosolyog majd ha olvassa, mert így nem szoktam hívni ) mondja mindig, egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.

Nézzétek el nekem , ez az első blogom.  ( jah , és a helyesírás nem az erősségem :))) ) De úgy gondoltam, el kell indítanom, mert erőt adhatok vele nagyon nagyon sok embernek.

Hol is kezdjem ...
Tavasszal egy nagyon,nagyon közeli barátot vesztettünk el , és ezután a kisördög nem hagyta az elmém. Hogy reagálnék, ha velem is közölné az orvos, hogy rákom van. ( ezt a szót többet nem írom le, legalábbis tudatossan nem, mert nagyon nem szeretem )...de a tényen nem változtat.
Úgy éreztem, mikor ebbe a helyzetbe képzeltem magam, h minden, de minden összeomlana körülöttem. Jöttek a képzelt betegségek, riadalmak.... szerintem ez sokatokkal volt már így.

Egyre fáradtabb voltam, amiről tettem is, mert egy percre nem álltam meg. Türelmetlenebb voltam az átlagosnál a két tüneményemmel....amiről mondjuk Ők is tettek rendesen :) sokszor fárasztó volt a munka is, pedig olyan a munkám, ami valójában nem is munka....imádom...de erről majd később
éreztem, valami nem ok, nem így kellene élni.
Mellemben néha-néha beleszúró fájdalmat éreztem, meg érzékennyebb volt...mondjuk ezt már éreztem 2-3 hónapja.
És valahogyeljutottam dokihoz, majd UH után közölték velem azt a bizonyos mondatot...