Felesleges aggodalmak...

Ugye ismeritek , mikor szeretett elménk adagol, és adagol és adagol. Mikor jönnek a  véget nem érő gondolatok, " mi lesz ha..., mit szól hozzá xy, stb, sorolhatnám naphosszat, és ezeken a feltevéseken szépen elkezdünk agyalni, és előbb vagy utóbb be is vonzzuk őket. -Remélem nem csak velem van így :)  Na ilyenkor kell elménket elterelni, pihentetni. Erre fejlesszen ki mindenki magának olyant, ami bevállik. Én vagy zenét hallgatok, vagy hirtelen teljesen másra gondolok, vagy mantrázom, vagy eszem valami fogamra valót stb. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy meg nem történt dolgokok agyaljunk feleslegessen.

Egyik legeslegnagyobb félelmem ebbe a cécóban az volt, hogy a gyerekek mit szólnak, ha anyának nem lez haja. A kicsi hajmániás volt, állandóan cirogatta, megnyugtatta mikor álmos volt. Már előre rettegtem tőle, hogy a gyerek ( 2,5 éves ) befordul, megzuhan hogy megvonom tőle az egyik " nyugtatóját " ( és már cumink sem volt )

Első kezelés előtt a srácoknak elmondtuk a maguk kis nyelvén, hogy mi fog történni. Épp a kádban űltek. Annyit mondtunk, hogy anya kap egy gyógyszert, amitől lehet pár napig rosszul lesz, nem bír felkelni, előfordul ,hogy hányni fog, és nemsokára úgy néz ki mint Kájú ( gyerekesek tudják, hogy  Ő egy kopasz kisfiú egy meséből ) És azt is elmondtuk, hogy lesz anyának parókája, de azt nem szabad bögyölni :)  Láthatólag a kicsi nem is figyelt ránk , mit mondunk,  csak játszott a kádban a kisautójával.

Másnap reggel mentünk kezelésre és a mi 2,5 éves kisebbik fiúnk ébredés utáni első kérdése " Anyaaa van még hajad ? " ( nahát ennyire nem figyelt)  Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek...következő kérdés ( miután mondtam, hogy még igen van ) " és ehhez hozzányúlhatok még ? "

Egyszerűen hihetetlen, hogy a gyerekek feltétel nélkül tudnak alkalmazkodni minden változáshoz. Miután megszabadultam 9 sorban 3 szál hajamtól végleg, hazaérve fel sem tűnt nekik a paróka. Először látván kopaszon megkaptam : " jobb mint hajjal " -hát gondoltam..ez szép.

Szóval ez is felesleges aggodalom.

 

A másik...

Hajkorona elvesztése..Egy nőnek elég nagy problémát jelent(het)ez. Én próbáltam felkészülni rá . Még első kezelés előtt bementünk egy paróka szalonba, barátkozni jövendőbeli alkatrészemmel . Fontos volt, mert soha nem láttam parókát és amik a próbababákon vannak , azok messze nem fedik a valóságot. Első kezelés után, már megvettem a sapkákat, ( alvóst, kendőt, fufrút ) és mindent ami ehhez kell, mivel azt több helyről hallottam, hogy 12-14 nap után megtörténik az egyik legnehezebb lépés ebben a témában. Úgy éreztem kellően felkészűltem rá, ám amikor napról napra több szál maradt a kezemben az tgondoltam itt kicsit megtörik az erőm. Úgy éreztem , innetől kezdve lát mindenki betegnek, nem merek majd emberek közé menni, mert mindenki egyből rájön, hogy nem igazi a szőrzetem :) És akkor a lelki tanítóm 1-2 jólirányzott mondattal helyretett, és nem volt több kérdés. Röhögve mentem a fodrászomhoz, akinek ezúton is köszönöm a közreműködést, mert bizony neki sem volt könnyű ! Köszi Gabi ! :)

Minden csak hozzáállás kérdése. Azt mondta a tanítóm, nem engedhetem meg magamnak, hogy a gyógyulásban visszavessen az, hogy a hajam miatt padlóra kerülök. Mennyi ember cserélne velem, ha "csak " a haját vesztené el. És ez tényleg így van. Gondoljunk csak bele. Hány millió embernek van nagyobb gondja annál, hogy pár hónapig nincs haja.

És hátatfordítva a tükörnek megszabadultam hulló ékességemtől ,ami már a vége felé kicsit kellemetlen is volt, mert hullot nagyon. Nem mondom, kicsit furcsa volt az első látvány, de gondoltam ezen is túl vagyunk ....egy következő lépés is pipa...Apa elé is félva álltam, de hát Ő mindenhogy szeret :) A gyerekeknek is teljesen természetes néha Ricsi ( a nagyobb ) elhinti egy társaságba, hogy anya kopasz...és meg csak vigyorgok rajt.

Első élmény parókával....hmm. Kivétel nélkül mindneki megdicsért, milyen jó a hajam, fodrásznál voltam ? és ezt ők nem poénból mondták, hanem tényleg úgy gondolták, hogy  a fodrász belőtte a séróm. Én meg , mondtam  - Igen ott voltam, felemeljem ??? Erre ők kerek szemmel kérdezték mit?  én: a hajam ! Nem hitték el, hogy az már nem saját. És bármerre mentünk az első volt , amit megdicsértek rajtam az a hajam . Hozzá kell tennem tényleg jobb, mint az eredeti :)))) de komolyan

És az én őrűltségemet igazolja, hogy elmentem egy fotózásra is, kopaszon....imádtam !

No ennyit a felesleges aggodalmakról ......ne az elmével foglalkozzatok, Ő nem velünk van, hanem a lélekkel ! Ő az igazi barátunk !