mellrákkicsitmásképp

2015\02\04

Műtét után, kicsit más testben...

Ahogy írtam, a műtétet sikeresen túléltem :) A kórházban töltött pár nap írtó jó volt--leszámítva , hogy nagyon hiányoztak a skacok.  A nővérek előtt le a kalappal, mert kivételes türelmük volt mindenkihez. 4 ágyas szobába voltam, idősebb nénikkel, amit utólag nem bántam meg. Pedig 2 ágyasba szerettem volna lenni, és már a felvételinél kinéztem egy nagyon aranyos csajszit, hogy őt kérném szobatársnak. Sugárzott róla a pozitív hozzá állás ( Puszi Angi  :) )   de ott egymásra találtunk, és jókat beszélgettünk.

Az orvos team válogatott jóképű pasikból állt  ----bocsi apa, de ahogy Te szoktad mondani, hűséget fogadtál nem vakságot :))) amúgy láttad őket Te is :)

Remek kilátás, finom kaják..de komolyan. Nagy nagy nevetések. Már mondtam a csajoknak ,  még két nap velük és a varrataim is kijönnek, nemcsak én. Olyan történeteket meséltek, hogy sokszor azt sem tudtam melyik varratom fogjam..... Egy dolog keserítette meg az ott létet , hogy a bordáim fölött bevezetett két cső valami ideget nyomott, és minden mozdulatnál, mintha egy égő parazsat nyomtak volna belém. Így kétszer is meggondoltam mozduljak e vagy sem. Főnővérke azt mondta, túl sovány vagyok azért :) De azt gondoltam ,túl szép lenne minden, ha ez nem lenne, no és persze, hogy lehetne sokkal rosszabb is .....jah, az éjszakai köhögő rohamok is fincsik voltak a száraz , írtó meleg levegőtől két csővel, két varrattal :)

Csütörtökön már kitették volna a szűröm, de mondtam ,hogy nem bírok azokkal a csövekkel haza zötyögni 220 km-t meg vissza, a másik hogy a  nem hiszem, hogy a 3 és a 6 éves gyereknek azt kell látnia, hogy anyából lógnak ki a csövek, amin véres cucc folyik--már bocsi, de így van. Így  még "befizettem " 2 éjszakára és szombaton csővek nélkül jöttünk haza. Nagyon nehezzen indultam el hazafelé, mert tényleg jó volt az a pár nap és kicsit hozzám nőttek a lányok is.,  Mint utólag hallottam, mihelyst eljöttünk teljesen más lett a légkör a szobába. Nem mondom , hogy a személyes varázsom, de biztos vagyok bent, hogy nem mindegy , hogy áll az ember a dolgokhoz.

A drasztikusabb műtétet nyertem meg, ami tudom, hogy sok embert nagyon padlóra tett, és tenne. Higyjétek el, nem csak én állok így hozzá, mert fent rengeteg lánnyal, asszonnyal ismerkedtem meg, és nagyon sokan így veszik az akadályokat.

Egy dolgot kell megértenünk, és elfogadnunk. Egyébként ezt a helyzetet két embernek kell elfogadnia, egyik én vagyok :) a másiknak pedig nem ez a fontos, hanem Én. Meg kell értenünk, hogy a test nem mi vagyunk hanem kölcsön kaptuk . Múló dolog. Igazán szerencsés és hálás vagyok, mert  anno nem fukarkodott velem sem az Úr sem a szüleim, mikor a testet kölcsönözte a léleknek  :)))))) Na jó, kicsit szerény is vagyok. De a lényeg az, hogy nem a miénk, és ami nem a miénk, azt el sem tudják venni tőlünk. Így a bánat, szomorúság legkisebb szikrája sem érintett meg, hogy egy ideig nincs ott, aminek elvileg ott kellene lenni. S mint már mondtam a feladatát elvégezte, mert 2 csodát táplált hosszú hónapokig. Vannak egyenlőre kellemetlen dolgok, mint pl fél felső test zsibbadása, de ez ezzel a művelettel együtt jár....majd elmúlik......vagy nem. De nagyob bajom sosem legyen. :)

Szóval, a dokiknak ez igazán kis műtét volt, azért én úgy gondolom, hogy  elég nagy .....legalábbis nekem, de teljes boldogsággal éltem meg, és valóban jól éreztem magam abban a pár napban. És továbbra is hasonló tudatállapotban állok e témához, mint eddig. Adja a Jó Isten az erőt, hogy ez meg is maradjon  .  

 

2015\02\02

a Műtét napja.

Ez is pipa :) Már vártam, nagyon. Több okból is, mert ezzel végleg megszabadítottak az élősködőktől a másik, hogy kihívásként éltem meg. Én imádom a kihívásokat,mert azzal magam erejét mérem. És mivel sosem műtöttek még, így ez  igazán új kihívásnak számított.....tudom őrült vagyok...de ismertek. :)

Eljött a várt pillanat. Be kell valljam, írtó szerencsés vagyok, mert rengeteg családtag, barát, ismerős izgult értem, így nekem már abszolult nem jutott az izgalomból. Ezúton is rendkivül hálás vagyok nektek !

Fél 12 körül voltam kiírva, 13 kor el is vittek a szobából ( ez volt 01.27-én, ma 02.02 van ) aptya elkisért a liftig onnan a beteg tologató vitt. Útközben jól elbeszélgettünk, és közben megvontam a vezetői engedélyét, mert látván hogy vevő vagyok a dolgokra nekiállt velem rodeozni a folyóson. Reggel kaptam fél szem gyógyszert, hogy ne félljek, de mivel nem féltem így be sem vettem :))))

Betoltak a műtő előtti váróba, ahol egy félig ÜVEG ajtó választott el a " helyszíntől " . Valami csúszás lehetett ,mert ezt a pozicíót megnyertem magamnak 1,5 órára. Más baj nem volt, de aki már volt hasonló helyzetben az tudja, hogy az a hely nem a melegről híres. No én nagyon fáztam egy lepedővel letakarva....de ez volt, próbáltam nem arra gondolni , hogy fázom.. Jöttek mentek az emberek körülöttem, valaki megszánt hozott még egy nejlont, mondván hogy az bent tartja a meleget....csak annak örültem, hogy nem feketét :)

Kiváncsiságom minden felé nézetett. Háttal voltam a műtőnek, de felültem és benéztem. Bírom az ilyent, örültem h élőben is láthatom......gyakorlatilag még javában műtőtt a porf. Legnagyobb bajom az volt, hogy a család kb 1 órás műtétre számolt és 13 kor levittek, 14 kor még kint dekkoltam. Mondtam is a néha elszáguldozó embereknek, hogy szegények már kifelé várnak ,de én még bent sem voltam.  :)

No 14:14 re már be is jutottam, no para....ha most kellene pl fogorvoshoz mennem, jobban izgulnék.. :) . Mindenki tette a dolgát, aztán egy  szippantással az oxigénmaszkba  véget ért a műtő szobai élményem.

Következő a szobába....aptya mellettem. :) Még szerencse hogy 14 kor találkozott az emeleten a dokimmal, és így tudta hogy még el sem kezdődött az, aminek már lassan vége kellett volna hogy legyen , így ő sem kapott kisebb szívinfarktust ,hogy 13-kor ki, és 15:30 körül vittek vissza a szobába ( közben 1 órásra tervezett műtétről ) és legalább a családot is tudta értesíteni, hogy ne izguljnak.

Állítólag rántott húst követeltem az ágyon magamhoz térve, utána megnyugodva kommentáltam, hogy először lefolyt a húsleves, majd lefolyt a rántotthús, majd kaptam egyadag sütit is vénássan. És persze műtét után nem aludtam vissza, hanem be nem állt a szám.....

Folyt köv :)