Hátat fordítok a világnak ... :)

No, nem a szó szoros értelmében. Ugyanis a következő lépést letudva a hátam közepéből egy jó nagy darab ott figyel elől, és abból lesz szép formás- sokak által majd irigyelt- didkó ( persze, nem tudván, hogy milyen út vezetett odáig ). Amit az aranykezű altató orvosnak is mondtam a műtő előtt:" Többet már én sem mondhatom senkinek, hogy akkor lássalak, amikor a hátam közepét." :) 

Egy lépéssel ismét közelebb kerültünk a végéhez. Ha a drága, Jó Istenem is úgy látja jónak, akkor már csak 2 szer látom a műtőt belülről. Bár az igazat megvallva, teljesen jól elvoltam, elbeszélgettem, nevetgéltem az ottaniakkal. A műtéttel pedig megint sokat kaptam, új kapcsolatokat, értékes embereket, az OOI profizmusát, amikor a nővérkék már név szerint ismernek (!), - ami nem tudom mennyire jelent jót :), de több ezer ember megfordul a kezeik alatt, mégis emlékeznek mindenkire, aki már többedszer van ott és nem utolsó sorban új didkót :) Köszönök mindent Nekik!!

Nem volt egy wellness pihenés az biztos, és még úgy is, hogy műtét utáni egy nap mozdulatlan fekvés, háton próbáló alvás...amit egy hason alvó nagyon jól tud, hogy baromira nem megy..s mindezt megspékelve 2 csővel, és összesen 60-70 cm varrattal, másodnap rosszullét, valószinű a sok fájdalomcsillapító betett a gyomromnak, aminek az nemtetszést is nyilvánított egy késve érkezett vesetálba, vagyis elé, izé.. mellé, szóval a helyére és előre... ;) , ismét ideget nyomó csővel a hátamban , azóta  min.4 számmal kisebb " kabátot" hordva, napjába többször mintha kés lenne a hátamban érzéssel lenni, is szerencsésnek mondhatom magam. Upssz!! A kórházi pezsgőzést majd kihagytam. Drága jó szobatársunk Rita, aki egy nappal előbb megkapta úti lapját , vasárnap reggel egy üveg pezsgővel jelent meg. Na, az mindent vitt, főleg, miután letett az asztalra és megjelent a vizit... Jól esett 2 csővel ,össze-vissza szabva-varrva nevető görcsöt kapni..még jó h az ügyeletes is úgy fogta fel, ahogy kell. Örök emlék marad Drága Ritám :)

Állítólag lesz ez jobb is- mondják akik már tudják- én meg hiszek nekik, mert kezdetben a fürdőkádból sem bírtam kiszállni egyedül, ahhoz képest már hol tartok. Valószínű túl türelmetlen vagyok magammal szemben, idegesít és egyben teljesen ellustít a sok fekvés, de nem igazán bírok sokat fent lenni. Egy idő után nagyon elfárad a hátam, gondolom azért mert egy jó nagy izom kikerült onnan és a többi próbálja átvenni a szerepét....bár ez az én feltételezésem. Rettentő várom , hogy elkezdhessek ismét úszni, amivel erősíthetem e pár hét alatt összeesett izomzatom.

Ezen is túl vagyunk (újabb pipa ) , csak kaptam ettől az eseménytől is, így hát kellemesen gondolok rá vissza. 

Köszönök Mindent a kórház dolgozóinak és a fantasztikus szobatársaknak !! :-)