1 éves lettem Én

Nem tudom mennyit éltem vele,test a testben szoros ölelésben, de egy éve vagyok nélküle. Sokan furcsán néznek, mikor azt mondom hálás vagyok neki. Sokat tanított nekem. Észrevenni az apró, addig nem felfedett csodákat, a Nap melegítő sugarát, a levegő friss illatát, a test rejtett erejét az emberek odaadó segítségét. Talán sosem tudtam volna ennyire értékelni dolgokat,mint azóta, hogy nincs velem. Társasága megtanította, hogy " lehetne rosszabb is " mondattal sok mindent át lehet vészelni, voltak mélypontok ,fájdalmak, jól vagyok mondatok mögötti sírni tudnék érzés. 

Megmutatta, hogy a család mindenek előtt , egyként áll mögöttem, hogy a barátok igazak, hogy az őszinte szó fontos, és segítő is egyben. Megtanított a HITRE , alázatra, tűrésre.

Nem mindig, mindenkivel oly kegyes, mint velem. Volt, hogy győzedelmeskedett olyanok felett, akik sokat jelentettek, jelentenek a mai napig is nekem. Ilyenkor tán hatványozottabban érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. 

Elvett egy testrészt, hajat, szemöldököt, szempillát, talán pár hónapig a nőiesség kulcsát,( amiket persze idővel vissza kaptam ) de ennél sokkal-sokkal többet adott. Őszinte , új segítő barátokat, sorstársakat, akik igazán tudják mi zajlik, mivel ugyan olyan szoros a cipőjük, maximum más a cipő márkája. Adott erőt, kitartást a sporthoz, egészség fontosságához, lehetőséget hogy segíthessek embereknek a történetemmel, hozzáállásommal. 

Nem vettem zokon a szakítást, nem viselt meg hogy kényelmes lakhelyével együtt kellett drasztikus körülmények közt távozni. Előtte már jeleztem neki 3 hetente kisebb adagokban, hogy továbbra nem szeretném tartani vele a kapcsolatot, és szépen lassan zsugorodva 2015.01.27-én végleg magamra hagyott. Épp ma 1 éve! Annyira nagy változást hozott az életemben távozása, hogy ez a dátum ünneplésre méltó.

Ha Jó Isten  úgy dönt, akkor még sok sok ilyen szülinapom lesz, drága családom körében.