Miért is írok ?

Nézzétek el nekem , ez az első blogom.  ( jah , és a helyesírás nem az erősségem :))) ) De úgy gondoltam, el kell indítanom, mert erőt adhatok vele nagyon nagyon sok embernek.

Hol is kezdjem ...
Tavasszal egy nagyon,nagyon közeli barátot vesztettünk el , és ezután a kisördög nem hagyta az elmém. Hogy reagálnék, ha velem is közölné az orvos, hogy rákom van. ( ezt a szót többet nem írom le, legalábbis tudatossan nem, mert nagyon nem szeretem )...de a tényen nem változtat.
Úgy éreztem, mikor ebbe a helyzetbe képzeltem magam, h minden, de minden összeomlana körülöttem. Jöttek a képzelt betegségek, riadalmak.... szerintem ez sokatokkal volt már így.

Egyre fáradtabb voltam, amiről tettem is, mert egy percre nem álltam meg. Türelmetlenebb voltam az átlagosnál a két tüneményemmel....amiről mondjuk Ők is tettek rendesen :) sokszor fárasztó volt a munka is, pedig olyan a munkám, ami valójában nem is munka....imádom...de erről majd később
éreztem, valami nem ok, nem így kellene élni.
Mellemben néha-néha beleszúró fájdalmat éreztem, meg érzékennyebb volt...mondjuk ezt már éreztem 2-3 hónapja.
És valahogyeljutottam dokihoz, majd UH után közölték velem azt a bizonyos mondatot...