Meghallottam azt a mondatot, ami szerintem mindenki rémálma.
És tudjátok...nem viselt meg olyan szinten, ahogy gondoltam. Pénteki nap volt. Természetesen aznap kicsit állt a levegő körülöttünk, férjemmel, és mindegyikünkbe kószálltak a gondolatok. Kellett hozzá pár óra talán egy nap is, hogy elindítsuk a programot : az újratervezést.

Nem sokan tudták körülöttünk mégis olyan segítségek jöttek, ami csak mellettünk volt. Kaptam egy professzor telefonszámot, akit alapból nehéz elérni, nekem azonnal felvette, sőt másnapra időpontot is kaptam a kék golyóba pesten. ( kedden már mentünk )3 nap telt el...
Bent volt a gondolatunkba a téma, de tán nem éreztük a súlyát, nem akartuk érezni...
Úgy álltunk hozzá, hogy ez egy szimpla " betegség " ezt sem fogom sokszor leírni, mert utálom ezt a szót is. Én egy cukorbetegséghez, magasvérnyomáshoz hasonlítottam, amivel nap-mint nap együtt kell élni rengeteg embernek.