Az első kezelésre várva...

Igen  ,  vártam!    Felkészülten. Vitaminnal teletömve, kicsit meghízva  :) ( 49 kg-ra ), lelkileg felkészülve.

Mivel utálom a semmittevést,  és várni a legrosszabb, főleg úgy, hogy nem is igazán tudod mire készülj. Ahogy lehetett kértük az első időpontot. Konzultáció a kezelőorvossal , másnap már mentünk is . Kezelőorvosom egy nagyon humánus , végtelenül kedves doktornő. Igazán szerencsém van vele. Minden szavával nyugalmat áraszt, meghallgatja kérdéseinket és őszintén megválaszolja.

Én úgy mentem az első kezelésre, hogy ez nekem csak a javamat szolgálja. Nem károsít bennem semmit, csak a csomókat csökkenti. Nem azzal foglalkoztam mit károsít még, hanem azzal, hogy mire jó. Egy antibiotikumnak fogtam fel, ami kimondottan egy nyavajára van. Nem tudtam mire számíthatok, borzalmas dolgokat hall az ember, és olvasna..._( ha ezt az utat választaná. Mint említetettem sosem olvastam a témába utána dolgoknak)

Azt mondta a dokinénim, hogy semmi bajom nem lesz tőle. Annyit mondtam, oké ! :)

Recepttel a kezünkbe mentünk az épületbe, ahol adják a cuccosokat. Ott a helyszínen névre szólóan állítják össze, addig mi vártunk. Bemnetem , és leültem egy piros hajú csajszi mellé, aki nagyon szimpatikus volt.

Ezúton is köszönöm Drága Druszám, hogy ott voltál !  Ő hasoncipőben járva , várta az iszikéjét. Sugárzott belőle a pozitítv energia, valószinű azért is ültem le mellé. Megfogadtam, nem nagyon beszélgetek senkivel, nehogy lehuzzanak az emberek. De nem bírtam ki, és elkezdtünk beszélgetni, miközben én is ittam a lőrét már.

Tőlünk harsogott az épület, végig röhögtük, vísítottuk az egészet. Csak néztek minket , az ottani kezelő néni meg örült, hogy végre valaki nem életunt arccal ül és bekapcsolódott ha épp ráért. Azóta is beszélünk, és osztjuk meg egymással a tapasztalatokat.

A málnaszörpöm ( piros szinű cuccos volt, azért hívtam így ) mellékhatásilag állítólag az egyik legerősebb .

Tényleg nem tudom minek köszönhetem, én az elsőből annyit éreztem meg, hogy másnap délután 3 ig feküdtem, mert gyenge voltam, és fájt a gyomrom.  Utána pár napig még fájt a gyomrom. És nagyjából ennyi. Kezelést követő 2. nap lakodalmi menüt ettem végig.. Isteni finom volt :)

Nem mondom, hogy mindenki így megy rajt végig, de erősen tartom magam ahhoz, hogy sok minden függ attól, hogy az ember agyban hogy áll hozzá.

Ha ne adj Isten , aki olvassa és egy kezelés előtt áll, nyugtasson a gondolat és a tudat, hogy ha rossz is a helyzet csak pár napig fog tartani. És a jó dolgokra kell gondolni, arra amiért , akikért végig kell ezt csinálni. És hogy napról-napra jobban érzi magát az ember.

És felesleges utána olvasni, mert tényleg ahány ember, annyi féle reakció, mellékhatás...nem kell a gondolatokkal bevonzani a hatásokat. Kicsit tudom mit beszélek, már a 4. en vagyok túl. De majd részletezem a többit is.