mellrákkicsitmásképp

2014\11\20

Felesleges aggodalmak...

Ugye ismeritek , mikor szeretett elménk adagol, és adagol és adagol. Mikor jönnek a  véget nem érő gondolatok, " mi lesz ha..., mit szól hozzá xy, stb, sorolhatnám naphosszat, és ezeken a feltevéseken szépen elkezdünk agyalni, és előbb vagy utóbb be is vonzzuk őket. -Remélem nem csak velem van így :)  Na ilyenkor kell elménket elterelni, pihentetni. Erre fejlesszen ki mindenki magának olyant, ami bevállik. Én vagy zenét hallgatok, vagy hirtelen teljesen másra gondolok, vagy mantrázom, vagy eszem valami fogamra valót stb. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy meg nem történt dolgokok agyaljunk feleslegessen.

Egyik legeslegnagyobb félelmem ebbe a cécóban az volt, hogy a gyerekek mit szólnak, ha anyának nem lez haja. A kicsi hajmániás volt, állandóan cirogatta, megnyugtatta mikor álmos volt. Már előre rettegtem tőle, hogy a gyerek ( 2,5 éves ) befordul, megzuhan hogy megvonom tőle az egyik " nyugtatóját " ( és már cumink sem volt )

Első kezelés előtt a srácoknak elmondtuk a maguk kis nyelvén, hogy mi fog történni. Épp a kádban űltek. Annyit mondtunk, hogy anya kap egy gyógyszert, amitől lehet pár napig rosszul lesz, nem bír felkelni, előfordul ,hogy hányni fog, és nemsokára úgy néz ki mint Kájú ( gyerekesek tudják, hogy  Ő egy kopasz kisfiú egy meséből ) És azt is elmondtuk, hogy lesz anyának parókája, de azt nem szabad bögyölni :)  Láthatólag a kicsi nem is figyelt ránk , mit mondunk,  csak játszott a kádban a kisautójával.

Másnap reggel mentünk kezelésre és a mi 2,5 éves kisebbik fiúnk ébredés utáni első kérdése " Anyaaa van még hajad ? " ( nahát ennyire nem figyelt)  Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek...következő kérdés ( miután mondtam, hogy még igen van ) " és ehhez hozzányúlhatok még ? "

Egyszerűen hihetetlen, hogy a gyerekek feltétel nélkül tudnak alkalmazkodni minden változáshoz. Miután megszabadultam 9 sorban 3 szál hajamtól végleg, hazaérve fel sem tűnt nekik a paróka. Először látván kopaszon megkaptam : " jobb mint hajjal " -hát gondoltam..ez szép.

Szóval ez is felesleges aggodalom.

 

A másik...

Hajkorona elvesztése..Egy nőnek elég nagy problémát jelent(het)ez. Én próbáltam felkészülni rá . Még első kezelés előtt bementünk egy paróka szalonba, barátkozni jövendőbeli alkatrészemmel . Fontos volt, mert soha nem láttam parókát és amik a próbababákon vannak , azok messze nem fedik a valóságot. Első kezelés után, már megvettem a sapkákat, ( alvóst, kendőt, fufrút ) és mindent ami ehhez kell, mivel azt több helyről hallottam, hogy 12-14 nap után megtörténik az egyik legnehezebb lépés ebben a témában. Úgy éreztem kellően felkészűltem rá, ám amikor napról napra több szál maradt a kezemben az tgondoltam itt kicsit megtörik az erőm. Úgy éreztem , innetől kezdve lát mindenki betegnek, nem merek majd emberek közé menni, mert mindenki egyből rájön, hogy nem igazi a szőrzetem :) És akkor a lelki tanítóm 1-2 jólirányzott mondattal helyretett, és nem volt több kérdés. Röhögve mentem a fodrászomhoz, akinek ezúton is köszönöm a közreműködést, mert bizony neki sem volt könnyű ! Köszi Gabi ! :)

Minden csak hozzáállás kérdése. Azt mondta a tanítóm, nem engedhetem meg magamnak, hogy a gyógyulásban visszavessen az, hogy a hajam miatt padlóra kerülök. Mennyi ember cserélne velem, ha "csak " a haját vesztené el. És ez tényleg így van. Gondoljunk csak bele. Hány millió embernek van nagyobb gondja annál, hogy pár hónapig nincs haja.

És hátatfordítva a tükörnek megszabadultam hulló ékességemtől ,ami már a vége felé kicsit kellemetlen is volt, mert hullot nagyon. Nem mondom, kicsit furcsa volt az első látvány, de gondoltam ezen is túl vagyunk ....egy következő lépés is pipa...Apa elé is félva álltam, de hát Ő mindenhogy szeret :) A gyerekeknek is teljesen természetes néha Ricsi ( a nagyobb ) elhinti egy társaságba, hogy anya kopasz...és meg csak vigyorgok rajt.

Első élmény parókával....hmm. Kivétel nélkül mindneki megdicsért, milyen jó a hajam, fodrásznál voltam ? és ezt ők nem poénból mondták, hanem tényleg úgy gondolták, hogy  a fodrász belőtte a séróm. Én meg , mondtam  - Igen ott voltam, felemeljem ??? Erre ők kerek szemmel kérdezték mit?  én: a hajam ! Nem hitték el, hogy az már nem saját. És bármerre mentünk az első volt , amit megdicsértek rajtam az a hajam . Hozzá kell tennem tényleg jobb, mint az eredeti :)))) de komolyan

És az én őrűltségemet igazolja, hogy elmentem egy fotózásra is, kopaszon....imádtam !

No ennyit a felesleges aggodalmakról ......ne az elmével foglalkozzatok, Ő nem velünk van, hanem a lélekkel ! Ő az igazi barátunk !

 

2014\11\12

Nehezebb pillanatokra...

" Jelenlegi gondolataid teremtik meg jövőbeni életedet " Rhonda Byrne . Én e szerint gondolkodom.

Igen vannak nehezebb pillanatok, de Hála Istennek kevés, és úgy érzem a hozzáálláson sok múlik. Az, hogy kezelések közt töltöm testem vitaminokkal, ásványi anyagokkal, erővel ez alap. De az állopotot nagymértékben a gondolatok befolyásolják.

Egyik legrosszabb élményem az első MRI vizsgálat volt. Talán azért mert az derítette ki igazán a tényeket, a kényelmetlen helyzet, a hideg stb....de úgy jöttem ki, hogy ez borzalmas . Kicsit tartottam a 2. tól. de kerestem a dolgokat mivel tehetem elviselhetőbbé. Kedvenc fodrászom mondta, hogy az Ő fia, aki zenész egy hangversenyt képzelt az egészbe. Aki volt már MRI-n tudja miért mondom.... Nos én is hangversenyen éreztem magam, volt egy- két ütem , amit kimondottan vártam, és csak kuncogtam magamban. Amikor épp nem , akkor viszont mantráztam. Lehet kicsit furcsán néztek most, de próbáld ki, ha mélyponton vagy. Keress egyet , ami tetszik és kikapcsol. Kimondottan élveztem az MRI-t és dupla annyi időt is eltudtam volna lenni. Az első pedig egy örökkévalóságnak tűnt.

A kezelés alatt is, mikor olyan anyagot kaptam , ami elég nagy számba alergiát vált ki, hogy ne arra figyeljek hogy milyen hatásokat kellene éreznem, a telefonra töltött kedvenc mantrámat hallgattam , vagy egy órán keresztül.

Van pár kedvenc számom amit jól feltekerek ha kicsit rosszabb pillanatba vagyok, és ágyba fekve tombolok rá :)

Kezelések után van pár nap amikor csak feküdni bírok, olyankor órákon át hallgatom kedvenc mantrám , ami teljesen kikapcsol és feltölt.

 " Minél jobban érzed magad, annál több ennek megfelelő dolgot vonzol, amitől még jobban érezheted magad, vagyis egyre jobban és jobban leszel..." Dr. Joe Vitale

Találd meg azt a dolgot, amitől jobban leszel,ami jobb kedvre derít. Akár zene, akár film, fénykép nézegetés a gyerekekről, családról ...és tartsa benned a lelket az, hogy csak pár napig tart...Nem engedheted meg magadnak, hogy az elméd által sugárzott kósza gondolatok még mélyebbre húzzanak.

És mikor már felbírok kelni, és elbírok menni a boltba, akkor kicsit shoppingolok :) gondolván , megérdemlem :) , és valami kis lélekmelengető rucival térek haza :))))))))))))))))))) aminek aptya nagyon örülni szokott .:)

2014\11\09

Az első kezelésre várva...

Igen  ,  vártam!    Felkészülten. Vitaminnal teletömve, kicsit meghízva  :) ( 49 kg-ra ), lelkileg felkészülve.

Mivel utálom a semmittevést,  és várni a legrosszabb, főleg úgy, hogy nem is igazán tudod mire készülj. Ahogy lehetett kértük az első időpontot. Konzultáció a kezelőorvossal , másnap már mentünk is . Kezelőorvosom egy nagyon humánus , végtelenül kedves doktornő. Igazán szerencsém van vele. Minden szavával nyugalmat áraszt, meghallgatja kérdéseinket és őszintén megválaszolja.

Én úgy mentem az első kezelésre, hogy ez nekem csak a javamat szolgálja. Nem károsít bennem semmit, csak a csomókat csökkenti. Nem azzal foglalkoztam mit károsít még, hanem azzal, hogy mire jó. Egy antibiotikumnak fogtam fel, ami kimondottan egy nyavajára van. Nem tudtam mire számíthatok, borzalmas dolgokat hall az ember, és olvasna..._( ha ezt az utat választaná. Mint említetettem sosem olvastam a témába utána dolgoknak)

Azt mondta a dokinénim, hogy semmi bajom nem lesz tőle. Annyit mondtam, oké ! :)

Recepttel a kezünkbe mentünk az épületbe, ahol adják a cuccosokat. Ott a helyszínen névre szólóan állítják össze, addig mi vártunk. Bemnetem , és leültem egy piros hajú csajszi mellé, aki nagyon szimpatikus volt.

Ezúton is köszönöm Drága Druszám, hogy ott voltál !  Ő hasoncipőben járva , várta az iszikéjét. Sugárzott belőle a pozitítv energia, valószinű azért is ültem le mellé. Megfogadtam, nem nagyon beszélgetek senkivel, nehogy lehuzzanak az emberek. De nem bírtam ki, és elkezdtünk beszélgetni, miközben én is ittam a lőrét már.

Tőlünk harsogott az épület, végig röhögtük, vísítottuk az egészet. Csak néztek minket , az ottani kezelő néni meg örült, hogy végre valaki nem életunt arccal ül és bekapcsolódott ha épp ráért. Azóta is beszélünk, és osztjuk meg egymással a tapasztalatokat.

A málnaszörpöm ( piros szinű cuccos volt, azért hívtam így ) mellékhatásilag állítólag az egyik legerősebb .

Tényleg nem tudom minek köszönhetem, én az elsőből annyit éreztem meg, hogy másnap délután 3 ig feküdtem, mert gyenge voltam, és fájt a gyomrom.  Utána pár napig még fájt a gyomrom. És nagyjából ennyi. Kezelést követő 2. nap lakodalmi menüt ettem végig.. Isteni finom volt :)

Nem mondom, hogy mindenki így megy rajt végig, de erősen tartom magam ahhoz, hogy sok minden függ attól, hogy az ember agyban hogy áll hozzá.

Ha ne adj Isten , aki olvassa és egy kezelés előtt áll, nyugtasson a gondolat és a tudat, hogy ha rossz is a helyzet csak pár napig fog tartani. És a jó dolgokra kell gondolni, arra amiért , akikért végig kell ezt csinálni. És hogy napról-napra jobban érzi magát az ember.

És felesleges utána olvasni, mert tényleg ahány ember, annyi féle reakció, mellékhatás...nem kell a gondolatokkal bevonzani a hatásokat. Kicsit tudom mit beszélek, már a 4. en vagyok túl. De majd részletezem a többit is.

 

2014\11\07

Hála

Teljes őszinteséggel szívemre teszem a kezem és úgy mondom hálás vagyok ezért a helyzetért. Gondolom most sokan mondjátok azt, hogy ez tényleg megbolondult :) lehet :))))
Megértettem, miért kaptam elfogadtam és alázattal állok a változások elébe. Teljes volt az életem minden téren !!! De ez idő alatt rájöttem, hogy valami tényleg hiányzok. És az nem más, mint a lelki béke....ami sztem nagyon kevesen élnek át.
Lelki béke nélkül soha nem lehetünk igazán boldogok. Soha.
De ha az megvan, megvan mindenünk és az anyagi javak is csak áramlanak. Ha nem azért cselekszünk, hogy nekünk jó legyen, hanem felajánljuk tetteinket az Úrnak, azért cselekszünk , hogy másoknak örömet szerezzünk vele, kivételes boldogságban lesz részünk, és emelett az anyagi javak is csak áramlanak be, annélkül, hogy kivántuk volna őket. Furcsa lehet ezt így elképzelni, de én már megértettem...majd elmagyarázom,hogyan

Hálás vagyok férjemnek, mert néha neki sokkal nehezebb mint nekem. Rá marad a két , Hála Istennek végtelenül eleven kópénk, ( 3, 6 éves fiúk ) a háztartás, családi ház munkái,  a munkája és  a néha napokig csak feküdni képes felesége. Le a kalappal elötted APA ! Nagy CEEEE !

Hálás vagyok a szülőknek, mert minden téren önzetlen a segítségük. Az egész családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek akik példaértékűen mellettem vannak. Ezuton is köszönöm Nektek !

Hálás vagyok azon emberek ismeretségéért akiket ez az állapot alatt ismertem meg. Nagy segítséget, erőt kaptam tőlük is !

Hálás vagyok egy kivételes embernek , akinek hatalmas szerepe van abban, hogy így állok a dolgokhoz. Hálás vagyok az Úrnak , amiért az útamba küldte. Ő egy különleges és ritka képeséggekkel megáldott ember ezen a földön, óriási megtiszteltetés, hogy megismerhettem, és úgy gondolom ,hogy a barátaim közt tudhatom.
Mire tanít Ő engem? Uh....nagyon sok mindenre, erre egy külön oldalt szánok .

Hálás vagyok a munkámért, ami megengedi, hogy 100 % ban magamra koncentráljak az elkövetkező hónapokban, annélkül , hogy a vállalkozásom bármi téren is megérezné ezt. Megtehetem azt, hogy itthonról dolgozzam, és még ezek után is a vállalkozásom csak bővül.
Mikor én ebbe belekezdtem volt egy kedvenc idézetem.

" Ma megteszem azt, amit mások nem hajlandók megtenni, így aztán holnap megtehetem azt , aminek megtételét mások nem engedhetik meg maguknak " - Randy Gage

anno megtettem,így ma megtehetem...
Aki ismer tudja mit csinálok, de ennek is szánok egy külön szösszenetet.

2014\11\07

Ami nekem bevállt

Mindig úgy voltam vele, ha volt egy kis probléma egyből bújtam az internetet. Úgy higgyjétek el a témába nem olvastam semmit. Férjem inkább választotta ezt az utat, de Ő is óvatosan olvasgatta az oldalakat. Talált egy blogot, amit egy szintén hasonló hozzáállású csajszi írt, amiből merítettünk mi is jókat, talán ezért is az indítattás, hogy írjak.
Nem olvastam ,mit egyek, mit ne egyek. Még a diagnózísokat sem olvastam el tűzetesebben. Olvassa az, aki ért hozzá. Nem kellenek a folyamatos negatív gondolatok, mert bevonzzuk őket.

Vitamint sem vittem túlzásba, innen onnan hallottam tanácsokat, amit  ha úgy gondoltam hasznos lehet számomra megfogadtam.
Megvannak azok, amik úgy gondolom beválltak, mivel már a 4. kezelésen vagyok túl, van némi tapasztalatom. Nem tudom reklámozhatok e , de ha érdekel szívesen megosztom veled.
Figyeltem a folyadék bevitelre 2,5-3 liter naponta.

Jah és nem kell agyalni. Én egy percig sem gondolkodom, mmivan ha. mi lenne ha...stb. Nem is foglalkozom a témával ilyen téren..ez egy állapot.

2014\11\07

Az Ítélet

Eljött a nemkívánt nap, mikor az eredményeket összesítve az Onkobizottság elé kell ülni és végighallgatni az " itéletet "
Egyik legnehezebb pont. de mint tudjátok ezen is túl kell lenni.
Én szerettem volna ha előbb műttenek és aztán pár kezelés...de ember tervez...( Utolag örülök a fordított sorrendnek )
Megint egy lélekterehelő , mert úgy ülünk ott mint a verebek, és sorra hívják be az embereket, ahol 3-4 doki elmondja a tényeket. Valójában itt tudja meg az ember mekkora a baj .
Az én kártyáim, 6 kezelés , műtét, majd sugarak...

Az első kezelésig ( hívjuk egyszer kemónak, de ezt a szót sem szeretem ) nagy volt a gyomorgörcs, és félelmek sorozata....őrületes rémhírek terjednek e téren, persze néha joggal...

Első diagnózistól az első kezelésig volt pár hetem felkészülni testileg lelkileg...

2014\11\07

Fontos.....szerintem

Miután kiderültek a dolgok, egyből húsmentesen próbáltam étkezni, amivel én nem igazán laktam jól. Nem eszem sok húst alapból sem.  Lehet, hogy sokan elítéltek, egyenlőre nem vettem a fáradtságot ahhoz, hogy finom laktató húsmentes ételeket készítsek. ( amúgy sem vagyok egy konyha tündér , még... ) :)
Szóval pár kiló lement ami ebben az esetben nem túl szerencsés. Egy orvos ismerős, nem tudni miért de kedvel minket :) és miután tudomására jutott mi történt, és hogy állok étkezésileg a dolgohoz, leültett és nem kertelve pofikámba mondta a frankót.
Azt mondta nem lesz gond, simán végig viszem, de ha így folytatom gondok lehetnek ...47 kg...
Egy dolgom van, zabálni, zabálni, zabálni... fehérje kell ehhez, és a legtöbb az állatiban van, és most erre szükségem van.  Alapból nem vagyok nagy húsfogyasztó, de  úgy gondoltam most nem szabad teljesen elhagyni. Gondolom többen most fogjátok a fejeteket, de Ő nem egy embert kisért végig ezen az uton, tudja mit beszél. És úgy voltam vele, hogy ha ezen túl leszek, ráérek megreformálni a kajám, de igen is energiára van szükségem ( amik tudom bent vannak zöldségekbe is, és sok mindenben ) Én megeszek mindent amit megkívánok, mértékkel, de nem engedhetem meg a súlyvesztést, mert alapból lesznek olyan napok amikor nem megy le kaja... persze néhány dolgot száműztem ,cseréltem, de mértékkel eszem mindent.

2014\11\07

A diagnózis

Meghallottam azt a mondatot, ami szerintem mindenki rémálma.
És tudjátok...nem viselt meg olyan szinten, ahogy gondoltam. Pénteki nap volt. Természetesen aznap kicsit állt a levegő körülöttünk, férjemmel, és mindegyikünkbe kószálltak a gondolatok. Kellett hozzá pár óra talán egy nap is, hogy elindítsuk a programot : az újratervezést.

Nem sokan tudták körülöttünk mégis olyan segítségek jöttek, ami csak mellettünk volt. Kaptam egy professzor telefonszámot, akit alapból nehéz elérni, nekem azonnal felvette, sőt másnapra időpontot is kaptam a kék golyóba pesten. ( kedden már mentünk )3 nap telt el...
Bent volt a gondolatunkba a téma, de tán nem éreztük a súlyát, nem akartuk érezni...
Úgy álltunk hozzá, hogy ez egy szimpla " betegség " ezt sem fogom sokszor leírni, mert utálom ezt a szót is. Én egy cukorbetegséghez, magasvérnyomáshoz hasonlítottam, amivel nap-mint nap együtt kell élni rengeteg embernek.

2014\11\07

Az érzések

Még néhány dolgot szeretnék megosztani az eddigiekkel kapcsolatba.
Ez az egész juliús közepén kezdődött, sztem így teljes, hogy ezt leírom.
A másik amire fel kell készülni annak aki hasonló cipőprobát kap az élettől, a lelki megprobáltatás ami a vizsgálatokon van. rengetegen vagyunk, de nem hiszem, hogy újat mondtam.
Engem kicsit megvislet a klinikán látottak. A sok hasontárs, van aki rosszabb helyzetbe, a rengeteg megtört arc, élet.... egy jó tanács ..ne nézz körbe.és ha beszélgetsz is olyanokkal, akik energiát sugároznak. Nincs szükséged arra, hogy még jobban leszívják az energiád.  És soha-de soha nem menj egyedül ha megteheted. 
Félre kell tenni a látottakat, zenét hallgatni, netezni és nem agyalni.  Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezek a dolgok visszadobjanak pár emeletet...

2014\11\07

Vizsgálatok

Hát igen, ezektől kicsit tartottam, mert köztudott, hogy ilyen esetben van bőven. De ezeken túl kell esni ha tetszik ha nem ...ma már erősebben állnék mindegyikhez..majd beavatlak abba is, hogy miért. :) de akkor azért volt némi izgi a pocakba.
és persze eredményekre várva, milyenek, hol lehet még, mekkor a probléma....stb cikázó néha feleslegessen paráztató kérések sorozata bombázta pici bucimat.
Dokibácsival megbeszéltek alapján jöttek sorra, vérvétel, uh-k, MRI, Mamográfia.
Aztán várás az eredményekre...ne hát ennél is tudnék kellemesebb elfoglaltságot mondani...de ezeken is túl kell esni.
Időközben család, barátok beavatása, ami megint nem kis teher. Hogy viseli meg a szűlőket , testvért, barátokat a " súlyos hír " Nah az én verzióm az, hogy találtak egy soklábut a mellemben, ami egy kicsit a mérgesebb fajtából van... Tudatosan nem mondom ki , amit nem is kell.
Gondolhatjátok ,döbbenet a köbön, valójában mindenkit mélyebben érintett a hír mint engem...de én is így lennék ha nem velem történne.
De ezen is túl voltunk. És ahogy az Uram ( hogy mosolyog majd ha olvassa, mert így nem szoktam hívni ) mondja mindig, egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.